Az első, amiről itt írnék, sétáim során teljesen elkerülte a figyelmemet, ennek persze meg volt az oka. A hely neve Belvárosi Disznótoros. Mivel a lányok akiknél laktam ez idő tájt, nem éppen konyhatündérek, téves információval láttak el ami a konyha felszerelését illeti. Ama egyszerű kérdésemre, miszerint van-e sütő, lelkesen igennel válaszoltak. Ez engem teljes megnyugvással töltött el, és nem is mentem bele a részletekbe, mígnem egyik nap gondoltam sütök valami egyszerű kis kekszet a reggeli kávém mellé. Megvásároltam hozzá az alapanyagokat, elő is készültem…..és mivel általában a legtöbb süti recept azzal kezdődik, hogy „melegítsük elő a sütőt..”én is így akartam tenni, és akkor egy teljesen új felfedezést tettem: a lányok szerint a főzőlap alatti sütő, ami szekrénynek néz ki, igazából tényleg szekrény volt (hozzá teszem már egy éve lakták a lakást). Tehát mivel én jobb szeretem a húst, sülve mint főzve, így a hentesbolt számomra értelmét vesztette ott-tartózkodásom alatt. Így történhetett, hogy bár minden nap elmentem a Belvárosi Disznótoros mellett, amiről bevallom, azt hittem egy egyszerű hentesbolt, épp ezért soha nem mentem be az üzletbe, mígnem a férjem, mondta egyszer, hogy nézzük meg, mert több helyről hallotta, hogy jókat lehet ott enni. Enni?
A Belvárosi Disznótoros kettős életet él, van természetesen hentes részleg, de napközben talponálló étteremként is működik. Aki nem akar sok időt eltölteni az ebéddel, de mégis szeretne jót enni, és nem utolsó sorban imádja a húst annak, annak ez a hely maga a tökély.
Rántott hús, töltött dagadó, sült kacsacomb, csülök, hurka, kolbász stb. többféle köret, savanyúság, és nem utolsó sorban a majonézes saláták, mind egytől egyik isteniek, és ami a legjobb, az árak egyáltalán nem fekszik meg az ember gyomrát
