Lapszakács

A Good Food magazin 2012. karácsonyi számában található ez a recept:

Fűszervajas csirkesupreme erdei gombás burgonyagratinnel. Első hallásra nekem elég bonyolultnak tűnt, de később rájöttem csak a neve az. Nem főztem még semmit ettől a kicsit „hangos és igencsak temperamentumos „  sztárséftől, bár a műsorait nagyon szeretem, annak ellenére, hogy szinte állandóan kiabál. Sokszor bele lapoztam a könyveibe, valahányszor szakácskönyvet akartam vásárolni, de a bennük szereplő legtöbb alapanyag beszerzését kishazámban igen nehéz és költséges feladatnak gondolom.

Ez az exkluzív karácsonyi recept viszont nem tűnt olyan nehéznek, és a hozzávalók sem voltak olyan rémisztőek. Amin egy kicsit megakadtam az a Gruyére sajt volt, egy nagyujjnyi darabért 700 Ft-ot fizettem, úgyhogy a pénztártól való távozásom után szerintem Gordon is csuklott egyet-kettőt.

A recept megéri a fáradtságot, édesanyám és férjem társaságában fogyasztottuk el, és mindhárman megállapítottuk, hogy JÓ. Bár a tálalásban nem vagyok olyan menő...szerintem senkit nem zavart.

Recept:

Gratin:

600g burgonya

350ml tej

350ml tejszín

1 gerezd fokhagyma

1 babérlevél 

50g vaj

300g tisztított erdei gomba vegyesen vastagon felaprítva

50g Gruyére vagy Comté sajt

Csirkéhez:

200g puha vaj

1 citrom héja és leve

csokor petrezselyem felaprítva

nagy csipet paprika

4 nagy csirkemell vagy supreme (csirke melle és szárnya együtt)

1 nagy mogyoróhagyma

1 fokhagyma durvára vágva

3 kakukkfű ágacska

200ml friss csirkehúsleves vagy alaplé

 1. A gratinhez szeleteld fel a burgonyát, 2mm nem vastagabb szeletekre. A tejet, a tejszínt, a fokhagymát és a zöldfűszereket, ízlés szerint sózva forrald fel, majd alacsonyabb lángon gyöngyöztesd pár percig.

2. tedd a burgonyát a tejszínes lébe, és 10 perc alatt főzd puhára, szűrd le, a levét pedig tedd félre. Közben a vaj felét hevítsd habzásig, és párold meg benne a gombát. Sózd borsozd és vedd le tűzről. Két kicsi vagy egy közepe gratinformát kenj ki a megmaradt vajjal, szórj bele néhány kakukkfüvet, és egy kevés sajtot, majd rétegezd bele a burgonyát és a tejszínes lét. A tetejére tedd a gombát és a maradék sajtot.

3. A csirkéhez keverd össze a vaj 2/3-át, a citromhéjjal, a citromlé felével, a petrussal, a paprikával, és ízlés szerint sóval, borssal. Tömködd a vajas krémet a csirke bőre alá. Melegítsd elő a sütőt 200 fokra (villany:220, gáz 7-es). Egy sütőbe is tehető serpenyőben hevítsd habzásig a maradék vajat, és süsd elő benne a csirkét. Amikor a vaj barnulni kezd tedd mellé a mogyoróhagymát, a fokhagymát, a kakkukfüvet és öntsd rá az alaplevet. Fordítsd a csirkét a bőrös részével felfelé, és tedd be a sütő felső rácsára, a gratint pedig az alsóra. A csirkét süsd 25-30 percig, majd vedd ki és süsd tovább a gratint, még 15 percig

Vedd ki a csirkét a serpenyőből, majd a serpenyőt tedd vissza a tűzhelyre, löttyintsd a pecsenyeléhez a maradék citromlevet, és forrald fel, majd szitán passzírozd át a hagymákat. Egy másik serpenyőben olíva olajon pirítsd meg a pórét.

Ha kész a gratin, már tálalhatod is...

Forrás: Good Food Magazin 2012. december

Igazi Itália „fun” vagyok, rajongok mindenért, ami olasz, szeretem a divatjukat, a életstílusukat, az italaikat, tanulom a nyelvüket, és legfőképpen imádom az olasz kaját.

Tizenhat éves koromban voltam először Olaszországban, egy kéthetes körút alkalmával, és azóta legalább egyszer egy évben visszalátogatok. Hál istennek sikerült a férjemet is megfertőznöm, így őt sem kell sokat győzködni, ha egy kis olasz kiruccanásról van szó.

A bőröndünk hazafelé mindig tele van különböző fajtájú parmezán sajtokkal, sonkákkal, fűszerekkel (Rómában a Campo di Fiori téren, minden reggel van egy kis piac, ahol rengeteg fűszerkeveréket lehet kimérve kapni, Őrület). Az én bőröndöm természetesen mindig rejt egy- két új ruhadarabot, mert mint köztudott „soha nincs egy göncöm sem”….amit a férjem nem mindig ért, ilyenkor oda szokott menni a faltól-falig gardróbomhoz, és miután kinyitja a szekrényajtót, fásult hangnemben megkérdezi:

-hogy ez a sok ruha akkor mi?

-azok csak porrongyok drágám (felelem én )

tudod milyen sokat kell takarítanom…

Egyszóval mivel Olaszországot nem tudom hazahozni, így maradnak az olasz ételek, csak hogy kibírjam valahogy a következő utazásig.

Az első ilyen „alapmű” amit megosztanék a Focaccia: ezt a kenyérféleséget szinte bárhol lehet kint kapni, különböző ízesitésekben.

A tésztához:

25 dkg magas sikértartalmú kenyérliszt

2 dkg friss élesztő (vagy egy csomag szárított)

1,5 dl langyos víz

1 nagy evőkanálnyi olívaolaj (én az aszaltparadicsom olajából szoktam)

1 teáskanál tengeri só

1 mokkáskanálnyi cukor az élesztő felfuttatásához

A tetejére:

tetszés szerinti mennyiségű napon szárított paradicsom apró kockákra vágva (oliva bogyóval is finom)

egy nagy maréknyi szárított rozmaring és kakukkfű levél és ágacska keveréke (morzsold össze egy kicsit a kezedben)

néhány csipet tengeri só

frissen őrölt bors

Elkészítés:

Kb. 1/2 dl langyos cukros vízben felfuttatom az élesztőt.

Hozzáadom a liszthez a sót, majd a felfuttatott élesztővel, a maradék langyos vízzel és 1 evőkanálnyi olívaolajjal alaposan kidolgozom. Enyhén lisztezett tálban, kb. 1 óra alatt lefedve, meleg helyen, duplájára kelesztem.

 A megkelt tésztából lisztezett felületen kinyomkodom a felesleges levegőt, megpróbálom a tepsi méretével megegyezőre nyújtani,

majd sütőpapírral kibélelt tepsire helyezem. Az ujjammal sűrűn lyukakat fúrok a tésztába, a paradicsomkockákat enyhén belenyomkodom, megszórom a marék fűszerrel. 

Lefedve kb. még 1/2 órát kelni hagyom. A sütőbe helyezés előtt még néhány csipet sóval meghintem, és spriccelek rá egy kis olivaolajat.

200 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt világos pirosra sütöm.

Diós almás pite

Nem tudnám már megmondani hol találtam ezt a receptet, mert jó pár éve sütöm ezt a pitét, aminek a férjemnél olyan nagy a sikere, hogy legalább hetente egyszer prezentálnom kell belőle. Volt rá példa, hogy egyszerre több adagot gyúrtam be a tésztából, amit a fagyasztóban tároltam, így csak előző este kikaptam a mélyhűtőből, és reggel már csak meg kellett sütnöm. Készítettem belőle meggyes és körtés változatot is, ezek ugyanolyan finomnak bizonyultak, viszont a meggyet egy evőkanál liszttel elkevertem, mert féltem, hogy eláztatja a tésztát.

Tésztához:

30 dkg liszt (az én változatom 250g sima liszt és 50g graham liszt)

20 dkg jó minőségű vaj

10 dkg porcukor (én glukonont használok)

 1 tojás

 csipet só

Töltelékhez:

6-7 db alma,

lekvár (én savanykás lekvárt szoktam.)

2 marék dió

1 cs vaníliás cukor

2 ek nádcukor

1 ek méz

3 ek víz

1/2 tk fahéj

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, fél órát hűvös helyen pihentetjük, majd a 3/4 részét kisodorjuk, és egy kör alakú formába tesszük.

Megkenjük lekvárral, majd almaszeleteket fektetünk rá. A diót durvára törjük, vagy ledaráljuk és rászórjuk az almára.A vizet a cukorral, mézzel és fahéjjal felfőzzük, majd a sziruppal meglocsoljuk az almát.A tészta maradék részéből rácsokat sodrunk, és elosztjuk a tortán.

Aranyszínűre sütjük, kb. 30 perc

sütési hőfok:

180°C

sütési mód:

alul-felül sütés

tepsi mérete:

30 cm

Forrás: ismeretlen

Ma megkaptam a születésnapi ajándékomat a férjemtől. Julia Child Mastering the Art of French Cooking könyvét. 650 oldalnyi recept, rajzokkal illusztrálva. Egy darabig azt hiszem nem fogok ráérni...

Tegnap férjem testvéreivel a La Pampa Steakhousban ebédeltünk. Nem vagyok már éppen gyerek, és annak ellenére, hogy számtalan módon tudok magam is készíteni a marhahúst, életemben először láttam ekkora steak-et. A fiúk igazi emberes méretet vállaltak be, fejenként egy 480g-os bélszint. Mit mondjak számomra lenyűgöző látvány volt, első pillantásra az jutott eszembe, mit keres egy fatörzs a tányéron. A hús mellé, ami férjem elmondása szerint „egyszerűen fantasztikus” volt, különböző szószokat is felszolgálnak mártogatóknak. Ő a 480g-os steak mellett előételnek Empanadas-t evett, ami sajttal, csirkével, darált angus bélszínnel töltött tradicionális argentin ételkülönlegesség.

 Itt most be kell vallanom valamit, szégyen-szemre én voltam az egyetlen, aki egy steakhousban csirkét rendelt. Pironkodom is emiatt, de nem szeretem a marhahúst ebben a formájában. Én roston sült csirkemellet kértem, fokhagymás, paradicsomos, gombás Casanova mártásban, sáfrányos indián rizzsel, mellé csőben sült spenótot, előételnek pedig fokhagyma krémlevest. Nem csalódtam. Mind a kiszolgálás, mind az ételek, nem beszélve a design-ról, nekem tökéletes volt. Nem sokszor fordul elő, hogy, mindent az utolsó falatig megeszek, amit kihoznak. Most viszont ez történt, aminek meg is lett a következménye, estig fulladoztunk a férjemmel, és felváltva versenyeztünk, hogy megtaláljuk a megfelelő „dőlési szöget” a kanapén.

La Pampa Steakhouse 1065 Budapest Bajcsy-Zsilinszky út 21.

www.lapampa.hu

Egyik nagy kedvencem ez a kicsit ragacsos süti. Régen mindig valamelyik supermarketben vásároltam kókuszcsókot, de leszoktam róla, mert nem bírtam abbahagyni, addig eszem, amíg el nem fogy. Eléggé feledésbe is merült nálam, mígnem találtam egy kókuszcsók receptet Nigella Lawson: „Hogyan váljunk házi istennőkké” című könyvében. Ehhez a könyvhöz egyébként némi furfanggal jutottam hozzá; megkértem férjemet kérje kölcsön a bátyjától, aki igen nagy gourmet, és amikor nyál csorgatva átlapoztam, egyszerű nemességgel úgy döntöttem, hogy soha többet nem adom vissza. Természetesen mindezért a férjem a felelős, végül is Ő kérte kölcsön. Tehát ha valaki szereti a „csókos sütiket” ezt biztos imádni fogja, könnyen és gyorsan elkészíthető, nem lesz belőle sok, ami nálam előny. Legalább nem fulladok bele..

Recept:

Sütő:170 fok

2 nagy tojás fehérje

¼ tk tisztított borkősav

100g finomszemű kristálycukor (lehet porcukor is)

30g darált mandula

egy csipet só

1 tk. vanília-kivonat

250g friss kókuszpehely

Amit itt meg szeretnék jegyezni: én miután többször elkészítettem, változtattam rajta néhány dolgot: ha borkősav hiány van itthon 1 tk. citromlét rakok bele, friss kókuszpehely helyett (nem könnyű beszerezni) pedig kb.150g  kókuszreszeléket használok , ha pedig éppen arra vágyom, hogy jobban ragadjon a számban, akkor csak 80g reszeléket rakok bele (ettől viszont laposabb lesz)

Verjük lágy habbá a tojásfehérjét, majd adjuk hozzá a borkősavat és folytassuk a habverést. Állandó keverés mellett lassan adagoljuk hozzá a cukrot, amíg szép fényes nem lesz a hab. Finoman forgassuk bele a vanília kivonatot, a darált mandulát, a sót és a kókuszpelyhet.

Formázzunk belőle kupolácskákat, és süssük 20 percig, míg kezd arany barnára pirulni.

Forrás: Nigella Lawson: „Hogyan váljunk házi istennőkké”

Előző bejegyzésemben már írtam a harissza krémről, amivel én is ennek a receptnek a kapcsán találkoztam először. Mivel ez egy kifejezetten erős paszta, egy kicsit aggódtam, mert én nem szeretem az erős ételeket, így gyorsan készítettem egy „édes” változatot. Mindent úgy csináltam, ahogy az eredeti harissza receptben kell, csak chili helyett californiai paprikát használtam. A csirkét pedig fele csípős, fele édes harisszában pácoltam, így próbálva számomra is élvezhetővé tenni ezt az ételt, ami nagyon egyszerűen elkészíthető, egyáltalán nem drága, és NAGYON FINOM.

Recept:

2.ek. harissza

1.ek. vörösborecet

500g csirkecomb filé (én felsőcombot használtam)

2 fej négybe vágott lila hagyma

2 nagy konzerv sült paprika felvágva (én magam sütöttem hozzá paprikát)

100g feta sajt

50g fenyőmag (szerintem elhagyható)

Villanysütő:200 fok

Légkeveréses: 180 fok

Egy nagy tálban keverd össze a harisszát a vörösborecettel, és forgasd bele a csirkét és a lilahagymát (bár a recept nem írja, én hagytam állni 2 órát). Süsd tepsiben 35 percig, legalább egyszer megforgatva, majd add hozzá a paprikát és a fetát, majd süsd még 10 percig. A sütés vége előtt szórd bele a fenyőmagot.

Én rizzsel tálaltam.

Forrás: Good Food Magazin 2012.április

Kinéztem egy receptet a Good Food magazin 2012. áprilisi számában: Harisszás csirke lilahagymával és feta sajttal. Az első kérdés mi itt felmerült, mi is az a harissza?

Találtam is jó pár receptet az interneten, de végül ezt is a Good Food alapján késztettem el.

A harissza az észak-afrikai konyha salsája, delikátboltokban is lehet kapni, de én magam szerettem volna elkészíteni. Mivel ez egy igen csípős paszta, én megtoldottam a receptet két californiai paprikával, mert nem kedvelem túlságosan a csípős ételeket. Miután elkészültem vele, jó háziasszony módjára, persze csak óvatosan meg is kóstoltam, mégis milyen íze lehet….na ez hiba volt, a tesztet a férjemre kellett volna bíznom…a szám szabályosan kiégett, a szemem a könnyeimmel együtt kifolyt az asztalra, hírtelen nem tudtam, hogy nevessek magamon, vagy sírjak, amiért naivan azt hittem, hogy a plusz két californiai paprika majd enyhít a pasztám erősségén. Megállapítottam, ahhoz hogy bármilyen ételt meg tudjak enni, amibe harissza kell, legalább 1 kg édes paprikával kellene megtoldanom a receptet.

Harissza:

10 friss piros ujjnyi hosszú chili

1 ½ tk. koriandermag

½ tk. római kömény

½ tk. köménymag

3 gerezd fokhagyma felaprítva

½ tk. só

2 tk. paradicsompüré

2 ½ tk. citromlé

1 ek. Olívaolaj

(7 csepp rózsavíz) fakultatív

A chilit süssük addig, míg megfeketedik, majd ha kihűlt húzzuk le a héját, és szedjük ki a csumáját. A fűszereket (kivéve a sót) száraz serpenyőben pirítsuk meg, amíg az illóolajok felszabadulnak. Mozsárban törjük össze a chilit, a fűszereket és a fokhagymát, amíg krémes nem lesz, majd keverjük bele az olajat, a paripürét és a citromot. Legalább egy órát hagyjuk állni.

 Forrás: Good Food Magazin 2012.szeptember

Rajongásom a Macaron iránt Svájcban kezdődött. Egy Zurichben tett látogatásom során, ott élő barátnőm vitt el egy kis cukrászdába, azzal a jelszóval, hogy imádni fogom azokat a kis színes sütiket, amit ott árulnak. Már az első látvány, ami a sütipultnál fogadott nagyon tetszett: hosszú vékony sorban, különböző színekben, ízlésesen kirakott kis Macaronok sorakoztak, hihetetlen vidámságot árasztva a januári hidegben. Mivel nem ettem azelőtt még ilyen süteményt, és németül sem tudok, így szín alapján választottam, egy rózsaszín, egy zöld, egy barna, mint utána kiderült, egy málnás, pisztáciás és mogyorós Macaront. Első harapásra szerelem volt.

Mivel gyakorló háziasszony vagyok, és kifejezetten szeretek sütni, naivan úgy gondoltam, hogy a Macaron egy itthon is könnyen elkészíthető sütemény, miért pont nekem ne sikerülne?

Meg is találtam az interneten Pierre Hermé receptjét, és miután elolvastam, még mindig úgy véltem, hogy ez teljesen egyszerű lesz.

Ezen elgondolásom igazán tévesnek bizonyult!

Az ember azt gondolná, hogy az apró kis részfolyamatoktól az itthoni készítés során el lehet tekinteni, de higgyétek el NEM!

Első itthon készített Macaronom kinézetre inkább volt vicces, mint szép, s bár az íze nagyon finom lett, külalakja igen csak megakadályozta, hogy „megálljon a talpán” így elég nehéz volt benne tartani a tölteléket. Ennek ellenére mind elfogyott, de valahányszor a kezembe vettem egy újabb darabot, elkapott a nevetés.

Persze ilyen könnyen nem adom fel, és amint lehetőségem adódott rá, részt vettem a Konyha-szigetek gasztroműhely Módos Anikó által tartott Macaron kúrzusán.

Anikó egy igazi „Macaron művész”, aki hihetetlen szeretettel és odaadással próbálja meg átadni tudását, nekünk tudatlan Macaron gyakorlóknak. Itt tanultam meg a legfontosabbat: A Macaron elkészítése nem olyan ijesztően nehéz feladat, de sikere igen is az apró kis részletekben rejlik!

Első találkozás Zürichben..

Első Macaronom otthon, ami lássuk be inkább habcsók..

A Macaron kúrzuson készült kék csodák..

 Tanfolyam részleteit megtaláljátok itt: http://www.partymacaron.hu

Mivel rajongok a sajttorta minden változatáért, így, ez a sütemény, amit a BBC Good Food januári számában találtam, rögtön a „megvalósítás hatalmába” kerített. Már a hozzávalók olvasásakor összefutott a nyál a számban. Természetesen a férjemet sem kellett sokáig győzködni, hogy rohanjunk le a közértbe hozzávalókért, hogy minél előbb értékelhessük a receptet. A hozzávalók szerint nem egy pénztálca kímélő sütemény, úgyhogy én egyből lefeleztem a hozzávalókat, ami a sajtos részt illeti, és szerintem még jót is tett, a végeredmény szempontjából.

Miután beszereztük a hozzávalókat neki is, láttam a megvalósításnak, ami nem vesz sok időt igénybe, és igazán egyszerű szerintem még azoknak is, akik nem szoktak sütni. Férjem közben folyamatosan és kitartóan ellenőrizte munkásságomat, pedig már igen csak későre járt, és izgatottan várta, hogy kiemeljem a sütőből a műremeket…a „balga”…azt hitte ez olyan egyszerű kis torta, amit rögtön a sütőből lehet fogyasztani. De nem, a neheze itt kezdődik Egy órán keresztül a már kikapcsolt sütőben kell hűteni, majd hűtőben még egy éjszakát, ami lássuk be, a sütés alatt keletkezett hihetetlen illatoktól, és a tortám fenséges kinézetétől, igen csak embert próbáló feladat volt. Amint ezt a helyzetet közöltem férjemmel, felpattant a kanapéról és duzzogva bevonult a hálószobába.

Minden esetre megérte a várakozást, mert isteni lett, a férjem szerint, hú b….meg.

Tény, hogy kinézetre nem lett pont olyan mint a képen..de ezzel nem igazán szoktam foglalkozni.

Recept:

200g mandulás keksz

100g pirított, szeletelt mandula

1/2 tk mandulakivonat

100g olvasztott vaj

Sajots rész: (amit én lefeleztem)

900g krémsajt (én 450g-ból csináltam)

250g cukor  (én 125g)

4 ek. liszt (én 2 ek.)

1 tk. vanília kivonat

3 nagy tojás (én 2)

200ml tejföl (én 100ml)

kb. fél üveg cseresznye vagy meggy lekvár ( én szilvát használtam)

Melegítsd elő a sütőt 180 fokra (gáz 6-os, villany 200). bélelj ki sütőpapíral egy 23 cm átmérőjű kapcsos formát, a kekszet 75g mandulával törd  össze, majd keverd el az olvasztott vajjal, nyomkodd bele a tortaformába, és süsd 10 percig.

A krémhez keverd össze a krémsajtot és a cukrot, majd egyenként add hozzá a tojásokat,  a tejfölt, a lisztet és a vanília kivonatot. Kanalazd rá a megsült tortalapra, és tedd a sütő középső rácsára. csökkentsd a hőmérsékletet 110 fokra (légkeveréses 90 fok, gáz 1-es) és süsd 35 percig. kapcsold ki a sütőt és hagyd benne a tortát 1 órán át csukott ajtó mellett, majd hűtsd tovább nyitott sütőajtónál. ha ez kész akkor hűtőben még egy éjszakát pihentesd.

Recept: BBC Good Food 2013. januári szám,